Jó volna folytatni, ha már elkezdtem mesélni. Szóval ott maradtam, hogy 46 évesen eldöntöttem, hogy megtanulok egy új nyelvet és elmegyek világot látni, szerencsét próbálni, mint a néhai legény, vagy leány a mesében. Hogy miért indultam el? A fiam érettségi elött állt, az órákat egyre nehezebb volt…

  Megígértem, hogy elmesélem, hogy is telt az első hetem, talán életem legnehezebb hete, nos, most azon vagyok. A bácsi, akire vigyázni kellett 90 éves volt, de korához képest elég jól tartotta magát, na, jó, már enyhén kopaszodott, alig volt haja, de az arcán nem volt olyan sok ránc, mint más…

  Ott ültem a bőröndöm előtt és vártam. Istenem, mibe fogok bele? Soha nem féltem az új dolgoktól és szeretem a kalandot az új dolgokat kipróbálni, de ezt valahogy soha nem terveztem be az életemben. Amikor a kilencvenes években ki akartam menni Magyarországra dolgozni egy jobb élet reményében…