Megígértem, hogy elmesélem, hogy is telt az első hetem, talán életem legnehezebb hete, nos, most azon vagyok. A bácsi, akire vigyázni kellett 90 éves volt, de korához képest elég jól tartotta magát, na, jó, már enyhén kopaszodott, alig volt haja, de az arcán nem volt olyan sok ránc, mint más ilyen korú öregeknek. Arra gondoltam, amikor megláttam először, hogy bizony még jól elélhet legalább 5-6 évet is, ahogyan néz ki. A frau volt a bácsi felesége, aki legalább 15 évvel fiatalabb volt, nos, ő is jól tartotta magát, de ha belegondolok, lehet, hogy több ránc volt az arcán. Vékony magas nő volt, kicsit görnyedt állással, a haja válláig ért és meg volt festve szőkére. Nagyon dialektikusan beszélt és gyorsan, az első napokban nagyon oda kellett figyeljek, hogy mit mond. Az én gyengécske nyelvtudásommal, az ő hadarásával együtt néha az volt az érzésem, hogy semmit nem tudok, aztán be beugrott egy szó egy kifejezés, de az, hogy még szépen válaszoljak is, az már sok volt nekem. Nagyon akartam, de két-három mondatnál nem mentem többre. Nagyon ideges volt velem szembe és türelmetlen. Az első napon elmutatta, hogy miket kell, főzzek az öregnek és elmentünk bevásárolni. Útközben ő csak mondott, mondott, én meg JÁgattam, de miután láttam, hogy idegesíti már azt se mondtam. A központba leérve találkoztunk egy másik ápoló csajjal, aki már évek óta kint dolgozik, és természetesen jobban beszélt, mint én. Odajött hozzánk, hogy, hogy vagyunk, mert meglátott. A néni kezdett vele beszélgetni és el volt ragadtatva attól, hogy Imola milyen jól beszél. Aztán hazafelé ezen durrogott, én meg, hogy valamivel kihúzzam magam a slamasztikából, és hogy vigasztaljam is, azt mondtam neki, hogy majd három év múlva én is ilyen jól beszélek. Rám nézet és azt mondta.

• Igen, és ebből mi az én profitom?

Akkor értettem meg, hogy itt minden a profitra megy. Nem várhatok el ettől a nőtől semmi jóindulatot, mert őt csak az érdekli, hogy ő mire ad ki pénzt. A ház ahol laktunk, egy nagyon régi ház volt félig meddig felújítva. A fürdőszobát előtte újították fel, hogy én odamenjek. Úgy volt kialakítva, hogy Opá (1gy kellett én is szólítsam az öreget) egyedül is el tudjon boldogulni, akadály mentesítve volt és a falra fogantyúk felszerelve, egyszóval modern fürdő volt tusolóval, kád nem kellett, mert az már nehézséget okozott volna neki, hogy ki-be szálljon. A konyha régebben lehetett felújítva, a padlófajánc nagyon koszos volt, a mocsok beleölte magát, később mindenfélével próbálkoztam, hogy felsúroljam, de nem sokra mentem vele. Elől volt három szoba, egy konyha, fürdőszoba, vécé és előszoba. Ezeket használtuk mi, hátul meg még volt két szoba és hozzá egy kis fürdő és egy vécé külön. Ezek a szobák régen istállók voltak, de át lettek alakítva szobává. Aztán folytatólagosan jött a csűr, amin keresztül a kertbe lehetett jutni. A kert nagyon szép volt, imádtam ott lenni, ahányszor elkeseredtem valami miatt oda menekültem és ott töltekeztem fel. Kicsit a gyerekkori kertemre emlékeztetett. Mint utóbb megtudtam, ők nem laktak ebben a házban, többnyire Bécsben laktak, ez a ház Opának a szülei háza volt és ő járt inkább ide haza. Egy évvel előtte még egyedül jött autóval, de aztán történt, hogy kapott egy gutaütést és utána már nem volt a régi. Bécsben is fogadtak ápolót, de a frau nem bírta őket elviselni, egyiket a másik után rakta ki. Így aztán úgy döntött a frau, hogy a kicsi öreget hazapakolják a szülei házba egy ápolóval és ott jól ellesz. Az öregnek azt mondták, csak nyárára, mert a frau akar egy kicsit üdülni menni. Elég furcsa volt a viszony köztük, a frau igyekezett mindent megadni a férjének, kialakítani a környezetét kényelmesen, de látszott rajta, hogy már nagyon mehetnéke van. Egész nap telefonált, beszélgetett valakivel, biztosan rám panaszkodott meg a cégre, hogy milyen fehérnépet hoztak oda. Én, hogy hasznossá tegyem magam nekifogtam takarítani a konyhába. Mindenütt ujjnyi por és nagyon sok pók és pókháló volt. Azon a napon érkeztek ők is, amikor én, még a saját dolgaikat is együtt pakoltuk ki másnap. Mindenütt takarítottam és közben azt is lestem, hogy milyen ételeket készít, hiszen minden konyha más. Nos, ez sem tetszett neki, mert kijelentette neki nem takarítónő kell, hanem ápoló. Ekkor megkérdeztem mit kéne, csináljak, az öreg egyedül rendezi magát, egyedül mosakodik, öltözik, én előkészítem mindazt, amire szüksége van, mi az, amit nem teszek meg.

• Mindig én kell, menjek vele sétálni!- tört ki belőle. - neked az első feladatod az, hogy állandóan figyeled, ő hol van és mész utána.

Na, én úgy is tettem, de mit mondjak, az öreg morgott rám, hogy ne legyek folyton a seggébe, mert idegesíti és sétálni se menjek vele, mert ő egyedül is el tud menni. Gondolom azért is mérgelődött, hogy nem a felesége megy vele sétálni. Én összeszorítottam a fogam és azért is mentem vele. Annyira nem tudtam a nyelvet, hogy leálljak vele vitatkozni, és bármit is próbáltam mondani, mindig azt szajkózta –Ich verstehe nicht (nem értem).

Naponta volt két órám szabad és este kilenc órától szabad voltam, bár a banya kihagyta nekem, hogy az öreg, ha éjjel sétál és lábujjhegyen járjak utána és lessem, mit csinál, ja és az ajtómat mindig hagyjam nyitva, hogy haljam, ha járkál. Ő meg hátra ment a szobájába és reggelig nem mutatkozott.

Amikor másnap kihívta Manfrédot és elkezdett panaszkodni, hogy hozzon más lányt, mert én nem felelek meg, akkor Manfréd elment és visszajött egy másik nővel. Jó barna nő volt és erősen festve. Én idegességemben el kezdtem sírni, mert azt hittem most engem szépen hazapakolnak.

• Ne félj semmit te Marianna helyébe mész, ott egy demens néni van, annak nem baj, ha nem tudsz beszélni, mert őt se nagyon lehet érteni mit, mond.

Ez akkor nagyon jól esett nekem, hiszen azt láttam, hogy igyekszik helyet rendezni nekem, ha már a banyának nem kellek. Igen, ám de a csaj végig ment és hallgatta, hogy miket kell, csináljon és azt mondta ő ide nem jön. Ő nem fog 6 órakor felkelni, és éjjel sétálni az öreg után, ő jól van, ott ahol van és nekem azt mondta csináljam úgy, hogy ne keljen cseréljünk, mert neki ott jó dolga van, és ő ide nem fog jönni. A frau is valamit megérthetett ebből, mert utána már egy kicsit engedékenyebb volt velem. Látta rajtam, hogy mennyire igyekszem és mivel hogy már nagyon mehetnékje volt, még megmutatott egy pár dolgot és rábízott engem a szomszéd asszonyra, Henire, akinek még pénzt is adott azért, hogy engem folyton ellenőrizzen.

Amikor a banya végre elment, kicsit fel tudtam szusszanni. Végiggondoltam a dolgokat és kialakítottam egy programot magamnak. Az öreg régen katonatiszt volt és nagyon szerette a pontosságot. Az evések az pontosan fix órakor kellettek lezajlanak, ha öt percet is késtem már kiabált. Ugyanez volt érvényes a sétálásra is és mindenre. Az öreg nem volt rosszindulatú csak önző. Rájöttem, ha mindent pontosan úgy csinálok, ahogyan ő elvárja, akkor nem lesz vita. Minden jól is ment volna, mert lassan mindent megtanultam, leírtam egy hosszú cetlire a programot, és ha valami nem jutott eszembe, akkor onnan puskáztam, és amikor csak szabad időm volt tanultam, tanultam, tanultam. Vittem magammal hangkazettát és este sokszor feltettem magamnak és olyan is volt, hogy úgy aludtam el. Ha bevásárolni mentem, bármit csináltam ott volt a fülembe. A házban se tévé se internet, csak az öreg szobájában volt egy tévé, de azt csak akkor tudtam nézni, amikor az öreg hagyta és akkor is csak azt, amit ő nézett. Nem számított, eldöntöttem, hogy én akkor is itt maradok három hónapot és ez az idő alatt megtanulom a nyelvet, ha törik, ha szakad.

• Fel a fejjel Veronika, ez egy nagy kaland és te keresztülmész rajta és minden rosszat a javadra fogsz felhasználni.

Sokat imádkoztam és elmélkedtem és igyekeztem az egészet úgy látni, mint egy lehetőség.

Alig, hogy elment a banya rá két napra beütött a krakk. Reggel, amikor felkeltünk mindig megkérdeztem az öreget, hogy aludt. Az nap azt mondta rosszul, és láttam is rajta, hogy kicsit el van lágyulva. Na de még hat óra se volt, szépen előkészítettem neki a fürdőt és gondoltam ledőlök még egy kicsit, és ha nem is alszok, legalább pihenek. Minden reggel és este egy órát, másfél órát a fürdőben töltött el. Ilyenkor nem volt szabad bemenjek, ne zavarjam, de mindig a közelbe voltam, ha esetleg baj van, akkor ott legyek. Ő azt mondta, amit én is helyeseltem, hogy amíg még önállóan el tud, mindent végezni addig őt hagyni kell, tusolt, aztán bekente magát krémmel, majd a lábait és karjait fájdalomcsillapító krémmel aztán hosszasan pucolta a fogait borotválkozott minden reggel és mit tudom még mit. Ja, igen felöltözött. Bár nyár volt és kánikula neki mindig az alsógatya mellett még két nadrágot és két blúzt elé kellett készíteni, és két zokni, egy hosszút és egy rövidet. Mindent pontosan egymásmellé.

Na, szóval aznap még a fejem el se érte a párnát, amikor hallok egy nagy puffanást a fürdőből. Két lépéssel kint voltam és mit látnak szemeim. Az öregem hanyatt vágódott a fürdőbe, de úgy, hogy hozzá se lehet férni. Az üvegajtó és a fal között.

Képzelhetitek, hogy megijedtem, most mi legyen! Az első reakcióm az, volt, hogy fel kéne szedni onnan a földről, aztán jött a második, de mi van, ha valamije eltörött? A harmadik gondolatnál már én is nehezen szedtem a levegőt, mert vajon lélegzik.

• Nyugalom Veronika, nyugalom, megoldod!

Odahajoltam hozzá és a nevén kezdtem szólongatni, majd a feje alá tettem egy törülközőt és azt néztem meg, milyen a légzése. Hörgött, nagyon csúnyán tett, ettől még jobban beijedtem.

• Most mi legyen, ha itt talál meghalni a fürdőben én leszek a hibás, hogy nem tudtam segíteni.

A másik percben már a telefonnál voltam és feltárcsáztam a sürgősséget 144 azt hiszem ezt telefonáltam és körülbelül ilyen stílusban adtam elő magam. Mert akkor csak ennyi telt tőlem.

-Kérem gyorsan jönni, apó elesett, vészhelyzet van. – és bediktáltam a címet, azzal lecsaptam, nehogy már olyanokat is kérdezzen tőlem, amit nem értek. Egész testemben remegtem.

Gyorsan felöltöztem és kinyitottam a kaput, aztán megint odakuporodtam az öreg mellé és próbáltam a fejétől egy kicsit megemelni. Erre kinyitotta a szemét és azt mondta, hogy nincs semmi baj, de hagyjam még egy kicsit a földön, mert kell, pihenjen. Kérdeztem fáj valami, azt mondja nem. Három perc múlva valahogy felkászálódtunk, és ráültettem a székre, vizet adtam, az ijedségre, de azt hiszem én jobban megijedtem, mint ő, erre bevágtatott az ajtón két rendőr. Az öregem meztelen felsőtesttel a pizsamanadrág lepisilve, én felöltözve, de dadogva fogadtam a rendőröket. Ők meg néztek engem, az öreget és kérték az igazolványomat. Miután leigazoltak kérdezték, mi történt én meg kézzel, lábbal magyarázva elmondtam, hogy elesett a fürdőbe, erre a rendőr kért egy mentőt. Nem tudom elmondani milyen kényelmetlenül éreztem magam, hirtelen bűnözőnek tűntem, aki ki akar nyírni egy szerencsétlen öregembert. Aztán rájöttek, hogy mégsem lehetek bűnöző, hiszen én hívtam ki őket, csak egy szerencsétlen auslander vagyok, aki töri a nyelvét, mert keveset beszél németül, s azt is rosszul. Az öreg erre megjelent az ajtóban anyaszült meztelen. Levetette a pisis nadrágot, de mivel még nem fürdött, nem vette fel a másik ruháját. Akkor láttam az öreget először meztelen és feltűnt nekem, hogy a testén kék foltok vannak, régebbi ütések helye. Most mit gondolnak a rendőrök, hogy én verem az öreget? Erre megérkeztek a mentősök is és megvizsgálták az öreget. Az öreg meg elkezdett zsörtölődni velük

• Hagyjanak békén, nincsen nekem semmi bajom, egy kicsit megszédültem és elestem, s ez a hülye fehérnép úgy megijedt, hogy kihívta magukat.
• Máskor is szokott elesni?
• Igen még estem el, de vigyázok és még nem történt semmi bajom, szédülök néha.
• Azért mégiscsak be kellene, vigyük a kórházba, egy röntgen erejéig, megnézzük, nem törött el semmi.

Az öreg félig meggörnyedve csórén állott ott előttük.

• Most táncra perdüljek, hogy elhiggyék, jól vagyok?

A rendőrök, összenéztek és látva, hogy nekik semmi feladatuk, elköszöntek és elmentek. Amikor kikísértem őket az én törött nyelvemmel megkérdeztem, most akkor rosszul tettem, hogy hívtam a sürgősséget?

• Nem, nem maga helyesen járt el, a viszontlátásra.

Amikor visszamentem a szobába a mentősök még mindig ott álltak és vártak. Nem tudtam mire várnak, az öregem elindult a szobája felé, én meg gyorsan utána, nehogy már ott is elessen nekem. Erre rám mordult, hogy menjek, ki ne leskelődök utána. A szekrényből vett ki pénzt az volt a baja, hogy én leskelődöm, honnan veszi ki a pénzét.

Bocsánatkérés közben odaadta a pénzt a mentősöknek, azok elégedetten zsebre tették és elmentek. Utána egész nap és egész héten azt hallottam, hogy az én hülyeségem miatt őt költségbe vertem, mert kihívtam a mentősöket. Délután, amikor beszélt telefonon a banyával már röhögve mondta, hogy én mekkora hülye vagyok, és mekkora felfordulást csináltam a házba. Én nem szóltam semmit, egyet sétáltam a kertbe, amíg lecsillapodtam és utána megint nekiálltam tanulni, mert éreztem, mindennek ez az oka, hogy nem tudok szépen visszaválaszolni neki. Érteni értettem, amit mondott, de a beszélgetés még elég nehézkesen ment.